A
könyvfilmeké a jövő?
A Magvető könyvei a prae.hu
Jövőnéző pályázatán
|
 A könyvtrailerek
versenyére sok szinopszis érkezett a
kiadói kötetekről. A Magvető Kiadó
három kötettel pályázott: Mariam Petroszjan: Abban a házban, Rubin Szilárd: Aprószentek,
Parti Nagy
Lajos: Fülkefor és vidéke.
|
Augusztus 21-éig várják a
pályaműveket.
További információ a pályázatról itt!
Mariam
Petroszjan: Abban a házban
 Mariam Petroszjan
regényének főszereplője egy
titokzatos és saját törvényekkel
bíró Ház, amelyet gyerekek laknak:
olyan gyerekek, akiket a kinti
világban fogyatékkal élő vagy beteg
gyerekeknek neveznek, és akiket a Ház
nem csak megvéd ettől a kinti
világtól, de el is különíti őket
– ám nem csupán a külvilágtól,
de gyakran egymástól is. A Háznak
ugyanis saját belső törvényei
vannak: különböző csoportokba
tartoznak például a tolószékes
gyerekek és a járni tudók,
különböző falkákat alkotnak az
egymás közelségében élők,
falkavezérek irányítják a
gyerekeket, akik a Házba kerülésük
után új neveket kapnak, és ezek a
nevek fogják meghatározni a benti
életüket. A Ház gyerekek alkotta, de
szinte önállóvá váló szabályai
egyszerre teszik lehetővé a Házban
való életet és szorítják azt merev
korlátok közé. Nem véletlen, hogy a
Ház történetében így a nevelők
csak homályos mellékszereplők, és
hogy a gyerekek számára ugyanazt
jelenti, ha valaki meghal, mintha csak
a kinti világba távozik.
Petroszjan kötete – a kortárs orosz
irodalom nem csupán terjedelmében, de
vállalásában is jelentős alkotása
– egy sajátos atmoszférájú,
világszerű, letehetetlenül
olvasmányos nagyregény, amelynek
szereplői könnyen az ismerőseinkké
válhatnak. Figyelhetjük, hogy milyen
határátlépésekkel jár a
tolószékes Bagós új csoportba
kerülése, és hogy hogyan ismeri ki
magát a Ház törvényei között
Szöcske, a kar nélküli kisfiú vagy
azt, hogy a diákok között
legendássá váló nevelő, Ralph
miként próbálja megfejteni a
gyerekek zárt világát. A Házat
lakó kicsik és nagyok, újoncok és
felsősök zárt közegét olyan
plasztikusan ábrázolja a könyv, hogy
az olvasó maga is ismerője lesz a
lakók vágyainak és félelmeinek. A
fogyatékosság maga nem témája a
regénynek, noha a különbözőség, a
másság kezelésének stratégiái
igen: a kegyetlen háborúk és a
társasági feszültségek épp úgy
megjelennek a könyv lapjain, mint a
szolidaritás és az elfogadás
megható jelenetei.
|
Részlet a
kötetből
A bagós – A sportcipő
előnyei
A piros futócipővel kezdődött az
egész. A táskám fenekén találtam.
A személyes holmik tárolására
rendszeresített táskában. Így
hívják. Csak éppen semmiféle
személyes holmi nincs benne soha. Két
dörzstörölköző, egy köteg
zsebkendő, piszkos fehérnemű. Mint
mindenkinek. Az összes táska,
törölköző, zokni és alsónadrág
egyforma, hogy senkinek se legyen oka
sértődésre.
A futócipőre véletlenül akadtam
rá, rég megfeledkeztem róla. Régi
ajándék, már arra sem emlékszem,
kitől, még az előző életemből.
Élénkpiros cipő, nyalókaszerű
csíkos talppal, fényes tasakban.
Felszakítottam a csomagolópapírt,
megsimogattam a tűzpiros zsinórt, és
gyorsan cipőt váltottam. A lábam
furcsa lett. Szokatlanul
járóképesnek látszott. El is
felejtettem, hogy ilyen is lehet.
Azon a napon, órák után a Dzsinn
félrehívott, és azt mondta, nem
tetszik neki, ahogy viselkedem. A
futócipőmre mutatott, és rám
parancsolt, hogy vegyem le.
A részlet folytatásához kattintson
ide!
Rubin
Szilárd: Aprószentek
 1953 októbere
és 1954 augusztusa között
öt lány tűnt el
Törökszentmiklóson, a
legfiatalabb tizenegy, a
legidősebb tizenhét éves
volt. Az eset az ötvenes évek
bizonytalan légkörében (fél
esztendő telt el Sztálin
halála óta) sajátos
visszhangot vet. Különféle
pletykák kapnak lábra: az
eltűnések háttereként
fölbukkan a zsidó vérvád, a
szovjet katonák, illetve a
városon áthaladó idegen
autósok közreműködése.
Augusztus 17-én – a
Rákosi-korszakban példátlan
módon – spontán
tömegtüntetésre kerül sor,
mert elterjed a hír, hogy
kézre kerítették a
tetteseket. 1954. szeptember
2-án egy huszonegy éves nő
gyilkossági kísérlet miatt
feljelentést tesz a húszéves
Jancsó Ladányi Piroska ellen.
A házkutatás során
előkerülnek az eltűnt
gyerekek ruhái, és a tornác
alatti, használaton kívüli
kútban megtalálják a
holttesteket. Jancsó Piroskát
1954 őszén halálra ítélik
előre megfontolt szándékkal,
aljas indokból – ez a
kitétel itt kéjgyilkosságot
takar – és különös
kegyetlenséggel elkövetett
öt rendbeli emberölés, egy
rendbeli emberölési
kísérlet, öt rendbeli
rablás és egy rendbeli lopás
bűntettéért. Anyját,
Jancsó Borbálát
bűnrészesnek találják és
három év börtönnel
büntetik. Az ítélet ellen az
ügyész föllebbez, és a
Legfelsőbb Bíróság ezt
követÀ?en – a saját lánya
tanúvallomása alapján –
halálra ítéli Jancsó
Borbálát; az ítéletet az
Elnöki Tanács később
életfogytiglani börtönre
változtatja.
A szinopszis folytatásához
kattintson ide!
|
Részlet
a kötetből
Törökszentmiklós a
hatvanas évek derekán
huszonnégyezer lakosú
járási székhely Szolnok
megyében, az első
mezőváros, ahol a
budapest-debreceni gyors a
Tiszán túl megáll. Jellege
szerint óriás falu,
kisvárosias portái a
helységet átszelő 4-es
főutat szegélyezik. Ez a
főutca, ahol a maharadzsák
elefántistállóinak
méltóságával terpeszkedő
Tanácsház, az egykori
Almásy-kúria áll.
A főúttól jobbra öt
párhuzamos, nyílegyenes, hat
kilométer hosszú utca,
gödörré roskadt testük:
mint egy-egy kiásott
tömegsír. Itt csap meg a
helység atmoszférája: a
telepesfalvak ridegsége és a
hódoltsági kushadáshoz
idomult házőrzőkutyák
csendje.
Az öt mogorva dűlő
koronként változó, az épp
regnáló hatalmat szolgáló
neve csak hivatalosan
használatos, a helybeliek
egymás közt s élőszóval a
hajdani inzsellér által a
helység tervrajzára írt
számmal jelölik őket; autó
még az ötvenes években is
csak nyáron tudott
végighajtani rajtuk a
sárhullámok taraján sarjadt
füvön.
A részlet folytatásához
kattintson ide!
Parti
Nagy Lajos: Fülkefor
és vidéke – Magyar
mesék
A nép forog, az
alaptörvény
pihen
,,Egyszer volt, hol
nem volt, avvót, hogy
mán szabad
választások keretibe
kitakarodtak a magyarok
fődjirűl a tatárok,
oszt I. Fülkefor lett
a kerál. Vót es
öröm, vígan zakatót
a Nemzeti
Együttműködés
Rendszere, Rolex
karóra se jobban. Még
pár bakarasz, pár
csipisz iramodás, oszt
eppoly jó lesz
minékünk, mint
Kádár apánk alatt az
annóba, teprenkedett a
nép, mer mind azt
látta a keráli
tévébe, hogy siker
hág sikerre, sarkalat
sarkalatra, és kalap.
Rendes, istenfélő
magyar nép vót, nem
úgy, mint az előző,
emmán tutta, hogy csak
az lessz, ami bé
vagyon ígérve,
megszorítás penig nem
vót, amíg meg nem
haltak."
Ez a könyv az első
évet, az első 53
írást tartalmazza
abból a sorozatból,
amit 2011 áprilisában
kezdtem el írni az
Élet és
Irodalom Páratlan
oldalán, Magyar
mesék címmel.
Ezek természetesen
álmesék, a népmese
bizonyos elemeit,
nyelvét imitáló
teherbíró kisformák,
abszurdok a rögvaló
abszurditásáról,
hazanzák, glosszák a
helyzet margójára.
Okom bőven volt
rájuk, célom velük
csak annyiban, hogy egy
hagyományos, mégis
szabad műformába
„becsatornázzam”
az írói,
állampolgári
köz-érzetemet.
- Parti Nagy Lajos -
|
Részletek
a kötetből
Két
disszidens
Egyszer volt, hol nem
volt, avvót, hogy a
legszebb filmgyári
tornyoskalács, a
magyar parlament
ódalábul egy éccaka
eltűnt a József
Attila köztulajdonba
álló szobra. Mán
úgy értvel, hogy a
dógozó nép okos
gyülekezetié vót,
azki pont aluvott a
fülkéjibe. Hanem a
kerál ellenbe kisasolt
az ablakon, oszt
látta, hogy nincs ott
a delikvencs, kivel
penig nagy tervek
vótak születőbe.
Azon mód
békurjantotta az ő
Szijjártóját, aki
mán jöttibe megírta
a szóvit, eppcsak bele
köllött patténtani
az esetet. Ekkó a
kerálnak dermeteg
gondolata támatt, s
mán szaladtak es az
északi szárnyhó,
ahun ki se köllött
nízzenek, tutták,
hogy sehun a Károlyi
geróf.
A részlet
folytatásához
kattintson ide!
A
bocskaivarrógép
Egyszer volt, hol nem
volt, avvót, hogy a
magyarok istene
eccőcsak kapott egy
pipec varrógépöt,
hogy készíccsen
valami áncúgot az
életvitelszerűen,
sőt visszaesőként
fázó magyarokra
odalenn. Nízegette,
bürrögtette a
kitörő örömibe, de
elállíthatta a küs
programozását, mer
höccent eggyet a
Singer, s onnantó nem
varrt mást, csak
bocskait. De ám
zsinórdíszes
gombulóval, kézi
paszomántval, s
duplakükköst,
kettő-, sőt
háromkunkorost, ahogy
mán Árpád apánk es
hordotta vót a
gimnázijomban a
Kormányzó
Őfőméltósága
látogatásakor. No,
ezt a
szabólegénységöt
ügön élveszte a
magyarok istene, el es
kezdte angró
készitteni a
bocskaikot.
A részlet
folytatásához
kattintson ide!
Az Sz.
család
Egyszer volt, hol nem
volt, avvót, hogy
Kará cson estéjin,
mikó az Sz. család
letelepedött a
magyarok
karácsonyfája alá,
gömbölödni kezdett
Cse pel fölött a
Kaszahugy, akkoracska
lött, mint eggy le
vesestál. A vót
vasmű felett
átalbucskázott a
fokán, s megindútt
északnak. Ragyogott,
akar a Szentkorona,
vonkotta maga után az
üstöklő palástját.
Evvel izente a
csordapásztoroknak,
kik a tecsós barmaikot
őrözték szerte a
mezőn, hogy gyertek
utánnam, hékák. Azok
meg mentek százszám,
hogyne mentek vón, ha
buli vót, csak jobb
télüdőn mentibe
dermedezni, mint
álltába. Hév nem
járt, de nem vót ott
messzire semmi, hanem
közel, mer közbe
csöndes kis
forraltborrá
változott átal a
Duna, s kotyogott
fölle igény
szerént.
A részlet
folytatásához
kattintson ide!
|
Kövessen
bennünket:
|
 |
 |
|
Tegyi
Timea
Magvető
Kiadó
Tel: (+36-1)
235-5027
Mobil: (+36-30)
984-6796
Mobil: (+36-20)
382-2657
E-mail: tegyi.timea@lira.hu
|
|
|
|
|
