A könyvfilmeké a jövő?
Az Athenaeum Kiadó könyvei a prae.hu
Jövőnéző pályázatán
|
A
könyvtrailerek versenyére sok szinopszis
érkezett a kiadói kötetekről. Az Athenaeum
Kiadó az alábbi két könyvvel
pályázott:
Pataki Éva: Nőből is megárt a nagymama
Emma Forrest: Visszhangzó szavak
|
Augusztus 26-áig meghosszabbított
határidővel várják az elkészült
könyvtrailereket.
További információ a pályázatról itt!
Pataki Éva:
Nőből is megárt a nagymama –
Fejlődésregény
A
szerzőnek immár harmadik regénye a
Nőből is megárt a nagymama. A
játékos cím mögött - a könnyed női
kalandok és a káröröm-vicces nagymamai
felsülések mellett - sokkal komolyabb
lélektani elemzések sora is rejtőzik: egy
valódi női fejlődésregény.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás
ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti
végig az olvasót. Öt év történéseit
meséli el keresetlen őszinteséggel,
csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk
tőle. Előző regényeit (Még egy nő,
Ami elveszett) a megkapóan személyes
hangvétel és a finom önirónia tette
sajátosan egyedivé; ezúttal még
őszintébb, még fanyarabb a humor, még
elevenebbek a hétköznapi mozzanatok.
Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak
íródott, akik maguk is megélték a női lét
különböző stádiumait, akik kíváncsiak
lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp
unokájuk szempontjaira - és ilyenek a
férfiolvasók között is jócskán
előfordulnak. A szerző örök témája
megmaradt: a nőről és a női szerepkör
változásairól, múló és maradandó
értékeiről, a generációk között
vibráló feszültségekről és ezek ellenére
mégis: az egymásra utaltságukról beszél.
Egy humoros, egyúttal szomorkás
nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva
tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg
igazán: mert ő a csábító és dédelgető,
a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is
bölcs - az ÖRÖK Éva.
A regény szórakoztatóan mesél az együtt
élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen
kibogozható, de varázslatos szövedékéről.
|
Részlet a kötetből
„A lányom a tavasz beköszöntével a mély
fekvésű babakocsit sportkocsira cserélte,
amit külön megünnepeltem, mivel ez a mély
kocsi személyes ellenségem volt. Pedig az
első alkalommal kimondott derűvel vágtam
neki, hogy tologassam az Unokát a Ligetben,
élénken emlékezve arra, micsoda büszkeség
volt először kitolni apró, de szemrevaló
lányomat a babakocsival a nyilvánosság elé,
vagyis a Thököly útra, ahol akkoriban
laktunk. Derűs emlék: a fiatal, csinos anyuka
– ez voltam én – a babakocsiban a
tündéri kislánya, az utca népe megbámul
minket, és mosolyog. Ha nem is pont erre
számítottam, amikor az Unokával nekivágtunk
a babakocsival, de arra semmiképpen sem voltam
felkészülve, mekkora szellemi és fizikai
kihívásnak leszek kitéve. (…)”
A részlet folytatásához kattintson ide!
Emma
Forest: Visszhangzó szavak
Fordította: Szigethy-Mallász
Rita
A huszonkét éves
újságírónő Angliából Manhattanbe
költözik. Magányos, önsebző és
bulimiás, hangulatingadozásai pedig
már túlmutatnak egy művészi
különcségen. Öngyilkossági
kísérlete után egy zsigeri
optimizmust sugárzó pszichiáternél,
Dr R-nél találja magát, akinek
elegáns rendelőjében eleinte feszeng
ugyan, ám az orvos elfogadásának
köszönhetően hamarosan mély és
bizalmon alapuló orvos-páciens
kapcsolat alakul ki közöttük.
Állapota hírére családja pánikban
gyűlik köré, a fájdalom
szélviharként sodorja magával, de az
írást, az alkotást soha nem hagyja
abba.
Az ezt követő nyolc évben Dr R lett
a támasza: felismerte és
kigyógyította a depressziójából,
míg végül Emma abbahagyta az
önsebzést, és megszabadult a
bulimiától is.
Amikor egy nap időpontot szeretett
volna kérni orvosától, nem tudta
elérni. Meghalt. Éppen akkor, amikor
talán a legnagyobb szüksége lett
volna rá: szenvedélyes és tartós
boldogságot ígérő párkapcsolata
zátonyra futott. Ekkor Dr R tanácsát
megfogadva szavakba öntötte
fájdalmát.
A kötetben ez a nyolc év elevenedik
meg: mesél a mindennapokról és a
szakmai sikerekről, bogaras, de
szerethető szüleiről, nővéréről,
és visszaemlékezik a különböző
férfiakkal kialakított, leginkább
fájdalmasan végződő kapcsolataira.
Saját életútjának elfogulatlan és
kíméletlen bemutatásával - valamint
a néhai pszichiátere feleségével,
tanárával és korábbi pácienseivel
váltott e-maileken és
blogbejegyzéseken keresztül - állít
emléket annak a pszichiáternek,
akinek, számtalan más beteghez
hasonlóan az életét köszönheti.
|
Részlet a
kötetből
„A szüleimmel együtt elutazunk SB
családjához a New Hampshire-i
tóparti házukba. Mire odaérünk, a
tavak, a fák és a fejünk fölött
elsuhanó sólymok épp jót tesznek a
lelkemnek. Legjobban mégis az tetszik,
hogy az összes helyi rendszámtáblán
ott az állam mottója: „Élj
szabadon, vagy halj meg!”
Amikor pedig anyuval, apuval és SB-vel
körbesétáljuk a tavat, életemben
elsőször jut eszembe, ráadásul
éppen úgy, mint amikor az esett le
első ízben, hogy nem jó vagdosni,
még ha látszólag használ is,
hogy:
Egyedül a poros gardrób mélyén,
egy szál macska és egy rakás
párjavesztett cipő társaságában
elég nehéz kivirulni.
(…)”
A részlet folytatásához kattintson
ide!
Kövessen
bennünket:
|
|
|
|
|
|
|