 Esterházy
Péter Esti című könyve a 2010-es
év legizgalmasabb irodalmi vállalkozása.
Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeire
rájátszva, azt kifordítva, átértelmezve,
nagy írói szeretettel továbbírva beszél
egy mai, Kosztolányinál nem kevésbé
játékos és elegáns író a saját
mesterségéről, az öregedésről, a
halálról és a mai életről,
Istenről-hazáról-családról. Mintha azt
mondaná: ha Kosztolányi ma élne, valami
ilyesmit csinálna éppen most ezzel az
Estivel.
A mű olvasható regényként és
novellafüzérként, de olvasható úgy is,
hogy miként és miért is nem lehet ma a
megszokott módon regényt, novellát,
tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben
biztosít arról, hogy mégiscsak lehet. És
– mintegy mellesleg – tartalmazza a kötet
az utóbbi évek legszebb magyar klasszikus
novelláit (lásd főleg az első és a
tizenkettedik fejezetet), és a jelenkor
legeredetibb kalandos tárcanovelláit is. Ez a
mű ugyanakkor fontos állomás Esterházy
Péter korszakos jelentőségű életművében,
melyben a 60 éves szerző rezignáltan és
bölcsen és szellemesen fittyet hány
továbbra is a vele szemben támasztott
klasszicizálódás elvárásaira.
Ez a könyv egy nagy formátumú író
számvetése az élettel és az irodalommal.
|
Budapesten született 1950. április
14-én. A budapesti piarista gimnáziumban
érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n
matematikusi diplomát szerzett. Könyvei
szinte a világ minden nagyobb nyelvén
olvashatók. 
