MEGJELENT AZ ARGONAUTIKA
(Apollóniosz Rhodiosz)
Tordai Éva fordítása
Ferenczi Attila előszavával
Homérosz népszerűségének fényében meglepőnek tűnik, hogy nem övezte a görög eposz történetének folytatását hasonló érdeklődés. Az Iliasz költőjének újkori rajongói nem fordultak hasonló lelkesültséggel a műfaj későbbi példái felé, így a homéroszi hőseposzok mintáját követő, teljes egészében ránk maradt következő alkotásnak, Apollóniosz Rhodiosz Argonautikájának is vajmi kevés figyelem jutott nagy elődjéhez képest, miközben a szerzőt sokan Homérosz utánzójának tekintették.
A Kr. e. 3. században élt Apollóniosz Rhodiosz azonban egyáltalában nem a korábbi századok értékvilágát próbálta újjáéleszteni eposzában, és nem rekonstruált, hanem saját korának urbánus nagyepikáját hozta létre, a kulturális modellek, emberi szerepek, színek, viszonyok, érzelmek és konfliktusok részletező, árnyalt és bonyolult képének rögzítésére pedig a hexameterekben írt eposz műfaját választotta. A négy énekből álló, 5835 hexameterben elbeszélt történet a hellénisztikus kultúrakép legteljesebb megfogalmazása, amely ránk maradt az ókorból, és egyben a görög mitológia egyik leghíresebb történetének első költői megfogalmazása.
Az aranygyapjú megszerzését elbeszélő eposzban Iaszón és követői, az argonauták elindulnak a tengeren, hogy megkeressék a Poszeidón és Theophané nászából született aranyszőrű kos lenyúzott bőrét, a Kolkhiszt védő aranygyapjút, amelyet a kost feláldozó Aiétész kolkhiszi király Arész hadisten ligetében egy tölgyfára akasztott, és egy hatalmas kígyó őrizetére bízta. Iaszón feladata volt, hogy ezt a gyapjút vigye vissza Hellaszba. Ő és társai veszélyekkel teli, kalandos tengeri úton eljutnak Kolkhiszba, ahol a király különféle próbatételek elé állítja Iaszónt (tűzokádó bikákat kellett befognia egy vasekébe; az ekefogattal fel kellett szántania Arész mezejét; a barázdákba sárkányfogakat kellett vetnie, és megvárnia, amíg fegyveres katonák nőnek belőlük; végül a katonákat kellett legyőznie és megölnie). Aiétész ugyan még ezek után sem állja a szavát, ám a Iaszónba beleszerető Médeia varázslónő segítségével az argonautáknak mégis sikerül megszerezni a kincset. Ezt az azóta közismert mítoszt Apollóniosz Rhodiosz költői képekben, nagy megjelenítő erővel, az egyes szereplők árnyalt ábrázolásával beszéli el.
Apollóniosz Argonautikája súlyos és hosszan tartó alábecsültsége ellenére is hatott a későbbi szerzőkre. Médeiája nélkül nem jöhetett volna létre Vergilius Dido és Aeneas szerelméről szóló elbeszélése az Aeneisben, vagy Ovidius Metamorphosesének Jason és Medea-epizódja sem, ezeken keresztül pedig meghatározta például a társadalmilag elfogadhatatlan, tiltott szerelem ábrázolásának hosszú európai történetét. A mű teljes magyar fordítása 1877-ben ugyan megjelent, ám ez mára teljesen elavult. Most végre a magyar olvasó is megismerheti Vergilius és Ovidius elődjének költészetét: az új fordítás Tordai Éva korszerű, igényes és költői tolmácsolásában immár hűségesen adja vissza az eredeti szöveg szépségeit, a számos jegyzet pedig a szöveg pontos megértését és a görög mitológia bonyolult világában való eligazodást segíti.
|
