|
Megjelentek Kemény István, Olivier Bourdeaut, Cormac McCarthy és Ralf Rothmann valamint a Tények és Tanúk új kötetei
|
Kemény István: Lúdbőr
A költészet megkopasztása
„Ennek a könyvnek az anyaga válogatás a kilencvenes évek végétől mostanáig született esszészerű írásaimból. Főleg költőkről, versekről, irodalomról, képzőművészetről. És történelemről, politikáról, válságról, jövőképről. Korszerűtlenségről, korszerűségről. Hagyományról és katasztrófatudatról. Amiről illik. És amiről nem. Magyarországról. Európáról. Iróniáról és komolyságról. Zrínyi Miklósról és Rejtő Jenőről. És egyéb összetartozó dolgokról.”
Kemény István
Könyvbemutató a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, részletek itt.
|
Megjelenés: 2017. április 12.
Oldalszám: 228 oldal
Méret: 140 x 215 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Tervezett ár: 3299 Ft
ISBN: 978 963 14 3441 5
|
Kemény István
1961. október 28-án született Budapesten. Édesanyja tanítónő, édesapja szobrász volt, húga festő-restaurátor. A budaörsi gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–történelem szakon diplomázott 1990-ben. Nős, három gyermek apja.
Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó), ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta, 1984 és 2002 között szám szerint tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Élőbeszéd (2006), Kedves Ismeretlen (2009), Amiről lehet (2010), Állástalan táncosnő - Összegyűjtött versek 1980-2006 (2011), Az ellenség művészete - család, gyerekek, autó (2011), A királynál (2012), Lúdbőr (2017)
Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), KISZ-díj (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Székely Bicska-rend (2006), Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010), AEGON Művészeti Díj döntőse (2013)
|
|
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?
Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.
Könyvbemutató a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, részletek itt.
|
|
Megjelenés: 2017. április 12.
Oldalszám: 160 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Tervezett ár: 2699 Ft
ISBN: 978 963 14 3561 0
|
Olivier Bourdeaut
Olivier Bourdeaut 1980-ban született Nantes-ban.
Első közönség- és kritikai sikert egyszerre hozó regényével (Merre jársz, Bojangles?) elnyerte a Prix France Culture/Télérama-díját, az RTL-Lire Nagydíjat, az Emmanuel Roblès-díjat és a Francia Televízió díját.
Fotó: Éditions Finitude
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Merre jársz, Bojangles? (2017)
|
|
Isten gyermeke talán éppúgy mint te.
Fordította: Morcsányi Júlia
„Vagy kitalál magának egy másik életvitelt vagy talál magának egy másik lakóhelyet hozzá valahol a világban.” – figyelmezteti a seriff Lester Ballardot, ám a huszonhét éves fiatalember egyikre sem képes. Anyja lelépett, apja felakasztotta magát. Lester szinte teljes elszigeteltségben él közel a természethez, egyre távolabb a társadalomtól a Tennessee állambeli Sevier megyében. Pár dollárja van és egy puskája. Vadászik és gyűjtöget a hegyekben. Meggyűlik a baja a renddel. Magában beszél. Egy hideg téli reggelen tett felfedezése alapvetően változtatja meg az életét. Már nem lesz visszaút.
Cormac McCarthy korai remekművében a rá annyira jellemző szikár költőiséggel, érzékenységgel és komor szépséggel mutatja közelről az emberszámba se vett, kisemmizett Lester létezésének bestiális harcát, kegyetlen-keserves küzdelmét.
|
|
Megjelenés: 2017. április 13.
Oldalszám: 208 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 14 3515 3
|
Cormac McCarthy
A Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.
(A fotót Laura Whale készítette.)
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010), Vad lovak (2011), Átkelés (2012), A jogász - Forgatókönyv (2013), A síkság városai (2014), Isten gyermeke (2017)
|
|
Fordította: Szijj Ferenc
A tizenhét éves Walter – az elbeszélő apja – egy uradalomban dolgozik fejőként. 1945 márciusában besorozzák a Waffen-SS kötelékébe a legjobb barátjával együtt. Míg a barátja, Friedrich egy harcoló alakulathoz kerül, Walter sofőr lesz a hadtápnál. Mindketten Magyarországon teljesítenek szolgálatot. Walter tanúja lesz a háború borzalmainak, és egy eltávozáson, amelyet bátorságával érdemel ki, megpróbálja megkeresni apja sírját, aki Székesfehérvár környékén esett el. Az egységéhez visszatérve megtudja, hogy a barátja dezertálni akart, elkapták, ki fogják végezni, és ő is tagja lesz a kivégzőosztagnak.
Ralf Rothmann 1953-ban született, író, költő, drámaíró. Könyvei világszerte népszerűek, ezt a regényét több mint húsz nyelvre fordították le. A Tavasszal meghalni hősei a korábbi háborús regényekben negatív hősök lettek volna. Rothmann új szempontot hozott a háború művészi feldolgozásának világába, amely nemcsak hazájában, de egész Európában új gondolatokat ébresztett.
|
|
Megjelenés: 2017. április 12.
Oldalszám: 208 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Tervezett ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 14 3514 61
|
Ralf Rothmann
Ralf Rothmann 1953-ban született, író, költő, drámaíró.
Könyvei világszerte népszerűek, a Magvetőnél 2017-ben megjelent regényét több mint húsz nyelvre fordították le. A Tavasszal meghalni hősei a korábbi háborús regényekben negatív hősök lettek volna. Rothmann új szempontot hozott a háború művészi feldolgozásának világába, amely nemcsak hazájában, de egész Európában új gondolatokat ébresztett.
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Tavasszal meghalni (2017)
|
TÉNYEK ÉS TANÚK
|
A Kádár-kor Isteni Színjátéka
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást, miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Lányai egy lakásfelújítás során füzetekre bukkantak – apjuk 1956 és 1989 között vezetett naplójára, amelynek lapjain nemcsak a kor kultúrpolitikai vitái bomlanak ki előttünk, de egy önmagával küszködő, önmaga állandó megújítására törekvő emberről is izgalmas portrét kapunk. A naplót fényképekkel gazdagon illusztrálva, magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval adjuk közre.
Könyvbemutató a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, részletek itt.
|
Megjelenés: 2017. április 13.
Oldalszám: 1080 oldal
Méret: 124 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Tervezett ár: 9990 Ft
ISBN: 978 963 14 3512 2
|
Király István (1921–1989)
Irodalomtörténész, 1921. július 15-én született Ragály községben.
A Sárospataki Református Gimnázium (1931–1939) elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, s egyúttal az Eötvös Collegium növendéke (1939–1944).
A diploma megszerzése után Debrecenben középiskolai tanárként, illetve 1945-től két éven át az Országos Köznevelési Tanács titkáraként tevékenykedik. 1947–1948-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, majd – a legendás intézmény felszámolásáig – az Eötvös Collegium tanára. 1949-ben az ELTE irodalomtörténeti tanszékére kerül docensi beosztásba – egyidejűleg a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa. A forradalom után rövid ideig Szegeden tanszékvezető (1957–1959), majd 1960-ban visszakerül az ELTE-re, s onnantól 1988-as visszavonulásáig a XX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék egyetemi tanáraként, majd tanszékvezetőjeként működik.
Már első monográfiájáért (Mikszáth Kálmán, 1952) Kossuth-díjjal tüntetik ki (1953). Figyelme az 1950-es évek végén Ady Endre költészete felé fordul – s a modern magyar költészet úttörőjével kapcsolatos értelmezői vízióját négy vaskos kötetbe tömörítve adja közre (Ady Endre I–II, 1970; Intés az őrzőkhöz I–II, 1982). Pályája utolsó szakaszában ifjúkora meghatározó olvasmányélményeit, Szabó Dezső és Kosztolányi műveit olvassa újra (Útkeresések, 1989; Kosztolányi: Vita és vallomás, 1986), miközben kultúrpolitikai cikkeit, előadásait, fiatalkori irodalomkritikáit gyűjteményes kötetek sorában adja közre (Hazafiság és forradalmiság, 1974; Irodalom és társadalom, 1976; Kultúra és politika, 1987).
Irodalomtudósi és pedagógusi teljesítménye mellett Király szerkesztői tevékenysége is kiemelkedő. 1949–1950, majd 1953–1956 közt a Csillag, 1962–1963 között a Kortárs, 1975–1989 között a Szovjet Irodalom című folyóiratot szerkeszti; 1967-től a Magyar életrajzi lexikon szakszerkesztője, 1970-től haláláig a Világirodalmi lexikon főszerkesztője.
Páratlanul gazdag és változatos kulturális munkája mellett 1975–1985 között Király a XI. kerület országgyűlési képviseletét is vállalja.
1956–1989 között vezetett naplója, valamint a kortársak, tanítványok és barátok tanúsága szerint derűvel és méltósággal viselt betegség után, 1989. október 19-én hunyt el Budapesten.
A fotó a család tulajdona.
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Napló 1956–1989 (2017)
|
|
Pavlovits Miklós életútinterjúja Szabad Györggyel 1991–1992
Szabad Györggyel – a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével – 1991–1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors: a háborús hányattatások, az ötvenes–hetvenes évek bölcsészkari, levéltári, akadémiai élete, a történészviták, 1956 eseményei. Később a lakiteleki találkozó, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások felidézése markáns képet ad a rendszerváltás körüli évek politikai, társadalmi zsongásáról. A beszélgetések a házelnöki évek kellős közepén zajlottak, így ezek megidézése is eleven, s nem mentes egyfajta feszültségtől sem: az aktív politikus döntéseinek értékelését a mérlegelő és távolságot tartó történész végzi el.
A Csorba László történész jegyzeteivel ellátott szöveget gazdag képanyag és annotált névmutató teszi teljessé.
Könyvbemutató a XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, részletek itt.
|
|
Megjelenés: 2017. április 13.
Oldalszám: 242 oldal
Méret: 124 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Tervezett ár: 3299 Ft
ISBN: 978 963 14 3510 8
|
Szabad György (1924–2015)
Történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a szabadon választott Országgyűlés első elnöke (1990-1994).
1924. augusztus 4-én született Aradon zsidó vallású polgárcsaládban, szülei Trianon után is fenntartották magyar állampolgárságukat. Az apját ért súlyos fizikai inzultus miatt a család 1932-ben Kolozsvárról Budapestre költözött, Szabad György már itt fejezte be iskolai tanulmányait. 1942-ben érettségizett, továbbtanulási kérelmét a numerus claususra hivatkozva, zsidó származása miatt elutasították. Másfél évig kertésztanoncként dolgozott, Magyarország német megszállása után kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Innen sikerült megszöknie, a vészkorszakot egy önfeláldozó családtag segítségével élte túl. Az oroszok „málenkij robotra” hurcolták, ahonnan 1945. március 14-i sikeres szökését követően tért haza.
1945 januárjában a Független Kisgazdapárt tagja lett, de egy év múlva, miután az 1945-ös választásokat megnyerő pártnak koalícióra kellett lépnie a szovjetek támogatását élvező kommunista párttal, majd a kommunisták nyomására 20 képviselőjét ki kellett zárnia, 1946 tavaszán kilépett a pártból. Ezután semmilyen párttevékenységet nem folytatott 1989-ig. Az 1956-os forradalom idején a bölcsészkari, illetve a történész forradalmi bizottság tagjává választották, emiatt később zaklatták a hatóságok, de eljárást nem indítottak ellene.
1945-ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem, ELTE) történelem-levéltár szakán, diplomáját 1950-ben szerezte meg. Közben első feleségével egy öröklött szőlő-gyümölcsösben gazdálkodott is, de mintagazdaságukat a kuláklistás időkben fel kellett adniuk. 1951-ig az Országos Levéltár gyakornoka, 1954-ig aspiráns volt az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1954-ben az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéken adjunktussá, 1956-ban docenssé, 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, s innen vonult nyugdíjba 1994-ben.
A történelemtudomány kandidátusa címet 1955-ben, a történettudományok doktora címet 1969-ben szerezte meg. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1998-ban pedig rendes tagja. Szakterülete az újkori magyar történelem, pályája kezdetétől a polgári átalakulás problémakörét kutatta. Több művében foglalkozott Kossuthtal mint a „nemzeti újjászületés” meghatározó alakjával. Számos könyve, tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelveken.
A rendszerváltás hajnalán, 1987-ben részt vett és felszólalt Lakiteleken a Magyar Demokrata Fórum (MDF) zászlóbontásának is tekintett értelmiségi tanácskozáson. Alapító tagja, 1989 tavaszán elnökségi tagja lett a párttá alakult fórumnak. Közreműködött az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) munkájában, Antall József és Sólyom László mellett az MDF delegátusa volt a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. A többpárti demokráciába történő békés átmenet közjogi kérdéseinek tisztázásában nagy szerepe volt hatalmas történelmi ismeretanyagra támaszkodó, higgadt érvelésének. Az MDF részéről egyik aláírója volt a háromoldalú politikai tárgyalásokon a sarkalatos közjogi kérdésekben megszületett, az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989. szeptember 18-i megállapodásnak.
Az 1947 utáni első szabad többpárti parlamenti választásokon, 1990-ben az MDF győzött, Szabad György a párt budapesti listájáról került be a parlamentbe. Az MDF és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) megállapodása értelmében 1990. május 2-án Szabad Györgyöt választották meg az Országgyűlés első alelnökévé, és az államfői teendőket ellátó házelnök, az SZDSZ-es Göncz Árpád helyett ideiglenesen a házelnöki teendők ellátásával bízták meg. Házelnökké augusztus 3-án választották meg, a tisztséget a ciklus végéig töltötte be. Fejből mondott, választékosan fogalmazott beszédeivel reprezentálta a polgári demokrácia útjára lépett ország törvényhozását.
Szabad Györgyöt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.
(Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)
Fotó: Bánhalmi János felvétele, MNM
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Aradtól az Országgyűlésig (2017)
|
Kövessen
bennünket:
|
 |
 |
|
Sajtókapcsolat
Árvai Judit
Magvető Kiadó
Tel: (+36-1) 235-5027
Mobil: (+36-30) 984-6796
E-mail: arvai.judit@lira.hu
|
Kereskedelmi
képviselő
János
Rozália
Telefon: (+36/1) 235-5034
E-mail: janos.lia@lira.hu
|
|
|
|
