Nőből is megárt a nagymama
Megjelent Pataki Éva új regénye!
Könyvbemutató október 11-én a Rózsavölgyi
Szalonban
Időpont:
Október 11-én, csütörtökön 18 órakor
Helyszín:
Rózsavölgyi Szalon (Budapest V., Szervita
tér 5.)
A szerzővel és
Szabó Zsuzsa
pszichológussal Oláh Andrea
újságíró beszélget.
A regényből Kútvölgyi
Erzsébet és Kecskés Karina színművészek olvasnak fel
részleteket.
Örülnénk, ha jelezné jövetelét!
A rendezvény
facebook eseménye
|
Pataki Éva: Nőből is
megárt a nagymama – Fejlődésregény
 A
szerzőnek immár harmadik regénye a
Nőből is megárt a nagymama. A
játékos cím mögött – a könnyed női
kalandok és a káröröm-vicces nagymamai
felsülések mellett – sokkal komolyabb
lélektani elemzések sora is rejtőzik: egy
valódi női fejlődésregény.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás
ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti
végig az olvasót. Öt év történéseit
meséli el keresetlen őszinteséggel,
csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk
tőle. Előző regényeit (Még egy nő,
Ami elveszett) a személyes hangvétel és
a finom önirónia tette sajátosan egyedivé;
ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a
humor, még elevenebbek a hétköznapi
mozzanatok.
A nőről és a női szerepkör
változásairól, múló és maradandó
értékeiről, a generációk között
vibráló feszültségekről és ezek ellenére
mégis: az egymásra utaltságukról beszél a
szerző, és erről beszélnek a könyv
szereplői is: olykor cserfesen, szurkálódva,
de szeretettel, mint a barátnők; máskor
félkomoly, önboncolgató elemzésekkel, mint
az író maga; megint máskor elmélyülten, a
segítségül hívott pszichológus
rendelőjében folytatott lélektani elemzések
során.
A mai nagymamák nemzedéke igen népes:
gyermekként hatalmas osztályokba jártak,
felnőttként a múlt század utolsó
évtizedeiben, a munkaerő derékhadát
képviselték – ők a Ratkó-gyerekek. Róluk
és keserves küzdelmeikről legvégül mégis
egy humoros nagymamakönyv kerekedik ki Pataki
Éva tollából.
|
Terjedelem: 312 oldal
Méret: 125 x 200 mm
Kötés: keménytábla, védőborító
Ár: 3490 Ft
ISBN: 978 963 293 223 1
|
Részlet a kötetből
„Mondanom sem kell, hogy az egyik első
szava a cumi, az ő változatában
„cumikó” volt. A cumikó már eddig is sok
kalandos pillanatot okozott mindannyiunknak:
kerestük ágy alatt, a Balatonban, porban és
sárban, hajón, vonaton, éjjel és nappal,
mert ha felhangzik az Unoka harsány,
követelőző hangja: „Cumikóóóóm!”,
akkor az ember vagy azonnal előbányássza a
nevezett tárgyat, vagy felkötheti magát.
Ráadásul a megátalkodott Unokának nem jó
ám akármilyen cumi, ragaszkodik a régi,
szétrágott, megsárgult cumijához, amely
nyilván a csecsemőkorára emlékezteti, vagy
az otthon melegére, vagy a jó ég tudja,
mire, és csak remélni merem, hogy az
érettségiig megtanul cumikó nélkül
élni.”
„- (…) A Nagyit akkor én öregnek
láttam, kövérnek, fájós lábúnak. Ő
abszolút Nagyi volt. Nehéz tudomásul venni,
hogy most én lettem a Nagyi.
- Aha – csap le
a pszichológusom a magas labdára –, tehát
itt egy azonosulási nehézség is van. Hogy
nem szívesen képzeli el magát
nagymama-szerepben.
- Egyfelől nagyon büszke
vagyok, mindig van nálam fénykép, bár, az
igazat megvallva, vannak helyek és helyzetek,
amikor nem árulom el, hogy van
unokám.”
„Az Unoka úgy bukott rá a magyar nyelvre,
mint kiéhezett kutya a jutalomfalatra. Az már
tavasz végére kiderült, hogy mindent ért,
de a nyár kezdetén már szóelemeket rakott
össze, ragokat és képzőket ízlelgetett,
lecsapott minden új, különös szóra,
rímre, szóferdítésre, amelyekből
ismétlést követelt, és szívósan
gyakorolt. Érdeklődésének megfelelően
első szavai nem az anyu, apu voltak, hanem a
markoló, a dugattyú, valamint a teringettét.
Továbbá természetesen a cumikó. Nem kellett
neki megtanítani, hogyan szólítson, már
rég eldöntötte, hogy a nevemen.” (…)
Olvasson
tovább!
|
|
|
|
