Részlet a
kötetből
Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat és a makulátlan fehér egyenruhámat tudtam felmutatni. A Times Square-en kaptam állást egy olasz étteremben. De az első műszak harmadik órájában – miután ráborítottam a parmezános borjúszeletet az egyik vendég tweedzakójára – elbocsátottak. Mivel tudtam, hogy sosem lesz belőlem igazi pincérnő, alig használt egyenruhámat és a lapos talpú cipőt egy nyilvános mosdóban hagytam. Édesanyámtól kaptam őket, a fehér egyenruhát és a fehér cipőt. Ezekbe vetette boldogulásommal kapcsolatos minden reményét. Most hervadt liliomokként hevertek egy fehér mosdókagylóban.
Mivel akkoriban magával rántott a St. Mark’s Place sűrű, pszichedelikus hangulata, nem voltam felkészülve a közelgő forradalomra. Valami megfoghatatlan és nyugtalanító paranoia vibrált a levegőben, pletykák, szóbeszédek, elkapott félmondatok árulkodtak arról, hogy forradalmi változások vannak készülőben. Próbáltam megfejteni, miről is van szó, ültem a sűrű marihuánafüstben – ez magyarázhatja az álomszerű emlékképeimet is. Kihullottam a kulturális öntudat hálójából, pedig addig azt sem tudtam, hogy létezik egyáltalán.
A részlet folytatásához kattintson
ide!
|
