Jodi Picoult:
Házirend
Fordította: Mallász Rita
Szemedbe néznék, hogy
tudjam, ki vagy.
Jacob Hunt nem átlagos tinédzser:
Asperger-szindrómája van. Képtelen
értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy
sem találja a helyét kortársai között, és
még akkor is retteg, ha egy másik ember
szemébe kell néznie. A fiút semmi sem
érdekli jobban, mint a bűntények
felderítése. Mindent tud a
helyszínelésről, és nemegyszer valódi
bűntények helyszínén is feltűnik, frászt
hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire.
Amikor Jacob segítője, egy fiatal
gyógypedagógus lány brutális gyilkosság
áldozatává válik, fordul a kocka, és most
a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú
érzelemmentessége, üres tekintete és
szokatlan reakciói pedig felérnek egy
beismerő vallomással… Hogyan küzd meg
Jacob és családja a betegséget övező
félreértésekkel és előítéletekkel?
Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya,
aki maga sem találja az utat a fiához, és
egy kamaszodó testvér, aki sohasem élhetett
normális életet beteg testvére miatt? Jodi
Picoult kíméletlenül őszinte regényéből
megtudjuk, milyen nehézségekkel kell
megküzdeniük azoknak a családoknak, akik
autista gyermeket nevelnek – és közben
éles kritikát kapunk az amerikai
igazságszolgáltatási rendszerről és a
szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi
társadalomról. A Házirend azonban
krimiként is megállja a helyét, hiszen az
első oldaltól az utolsóig kísérti az
olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?
|